TEXTUS: „Légy bizalommal Istenhez, békülj meg vele, mert ennek jó eredménye lesz. Fogadd el szájából a tanítást, és szívleld meg mondásait! Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, felépülsz. Ha eltávolítod az álnokságot sátradból, porba dobod az aranyat, patakkövek közé az ófíri aranyat, akkor a Mindenható lesz az aranyad és színtiszta ezüstöd. Akkor majd megleled örömöd a Mindenhatóban, és arcodat Istenhez emeled. Ha könyörögsz hozzá, meghallgat, te pedig teljesíted fogadalmaidat. Amit eltervezel, sikerülni fog, világosság ragyogja be utadat. Ha megaláztak, mondd ki, hogy gőgös voltál, mert azon segít Isten, aki lesüti a szemét. Még azt is megmenti, aki nem ártatlan: Ha tiszta lesz a kezed, megmenekülsz.” Jób 22, 21-30
Jób barátainak, mint korábban is megállapítottuk, megvan a sajátos gondolkodása a világról, Istenről, bűnről, gonoszokról, igazakról. Hitükben nagyon sok igazság van, de sajnos ezen igazságokat mindenre alkalmazni akarják, amely sikertelen próbálkozásnak bizonyul. Sokszor fordul elő, hogy valamit nagyon jól tudunk, nagyon jól ismerünk és azt előszeretettel alkalmazzuk saját és mások életére. Vizsgálatok kimutatták azt, hogy az orvos, aki egy bizonyos betegségben nagyon elmélyült, leginkább egy betegségre vagy betegségcsoportra fókuszál, az sokkal gyakrabban diagnosztizálja azon kórképet. Ez egyrészt nagyon hasznos, hisz igazolódik az addig bizonytalan diagnózis, másrészt óhatatlan, hogy hamis diagnózis is szülessen. A mondás szerint: „Akinek csak kalapácsa van, az hajlamos mindent szögnek nézni.”
Elifáz is csak kalapáccsal rendelkezett és szögnek nézte Jóbot és élethelyzetét, sikerült is barátját „leverni” szavaival. Ennek ellenére meg kell állapítanunk, hogy a mai ige esetében ez a kalapács nagyon fontos igazságot fogalmaz meg Jób számára és a mindenkori szenvedő ember, és egyáltalán a létező ember számára: a megtérés minden ember számára szükséges! Meg kell térnie az embernek! Nincs más út az Istenhez, mint a megtérés!
Mi a megtérés? Az életem megváltozik, mert kérem az Urat, hogy változtasson meg. Rádöbbenek arra, hogy saját erőmből én nem vagyok képes megváltozni, mert bűneim kísérnek, kísértenek. Odaborulok Krisztushoz, megvallom bűneimet őszintén és igazán, ennek következtében megkapom a Szentlélek ajándékát, aki elkezdi bennem munkálni az új életet.
Ebben az új életben – Elifáz beszédét figyelve – áldások érik az életemet: megbékélés, békesség, felépülés, öröm, világosság az utamon, segítség, megmenekülés. Békesség a békétlenségben, felépülés az összetört élet után, állandó öröm a múló örömökön túl, világosság a sötétségben, segítség a nehézségekben, és megmenekülés a kárhozattól. Ez a megtérés „eredménye” Elifáz szavai szerint, amely szavak igazak minden ember életére. Legyenek azok a Te életedre és az én életemre nézve is igazak!