TEXTUS: “Mivel tehát az Isten nemzetsége vagyunk, nem szabad azt hinnünk, hogy aranyhoz vagy ezüsthöz vagy kőhöz, művészi alkotáshoz vagy emberi elképzeléshez hasonló az istenség. A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg. Azért rendelt egy napot, amelyen igazságos ítéletet mond majd az egész földkerekség fölött egy férfi által, akit erre kiválasztott, akiről bizonyságot adott mindenki előtt azáltal, hogy feltámasztotta a halálból.” ApCsel 17, 29-31
Kedves Testvérek!
Pál Apostol egy nagy lehetőséget kapott: beszélhetett az Areopágoszon. Nagy tekintélyű tanítók, érdeklődő tudósok, filozófusok, gondolkodók hallgatták szavait. Olyan közönség előtt beszélhetett, akik az akkori görög kultúra kiemelkedő alakjai voltak. Mondhatni ez volt Pál életének egyik nagy lehetősége, hogy megismertesse magát a világgal. Bizonyára neki is megvolt a kísértése, hogy a hallgatóság kedvére tegyen. Pálnak megvolt a megfelelő ismerete, felkészültsége, amellyel el tudta volna adni magát a közönségnek. A beszéde így is kezdődik. Filozófusokat idéz, azoknak a nyelvén szólal meg, akik hallgatják, viszont Pál felvállalja a kényes kérdéseket. Beszél az üres, hamis vallásosságról, beszél a bálványimádásról, beszél a megtérés szükségességéről és a feltámadásról.
Egy lelkész bizonyságtételét olvastam, aki hasonló helyzetbe került. Meghívták egy ifjúsági konferenciára, hogy prédikáljon. Felkészült egy érdekes igeszakaszból, egy érdekes prédikációval. Ugyanakkor a szolgálat előtti este a Szentlélek elkezdett benne dolgozni, hogy ne arról beszéljen, amivel készült, hanem keményebb dolgokról. Vívódott sokat, hogy felvállalja-e a Lélek vezetését, amely minden bizonnyal esetleg sértő is lehet a hallgatóknak, de hosszas küzdelmet követően bevállalta, felvállalta. Az alkalomból sok áldás fakadt, a prédikációról felvétel készült, amely nagyon sok gyülekezetet, hívő lelket megmozgatott.
Csak a Lélek vezetése nyomán felvállalt igének van olyan hatása, hogy megtérjenek az emberek. Ha a Lélek kényszerít, de nincs bátorságunk szólni az Úr szavát, akkor lehet, elnyerjük az emberek tetszését, de elmaradnak a megváltozott életek. Olyan is van, amikor a Lélek kényszerítése nélkül vállaljuk be, nem az Úr miatt, hanem amiatt, hogy földbe döngöljük a hallgatókat. Ez sem vezet megtéréshez, csupán megütközéshez, törvényeskedéshez.
Pált kényszerítette a Lélek és volt bátorsága felvállalni az igét. Ha a Lélek kényszerít, akkor vállald fel a megtérés evangéliumát, mert akkor ott lesz Dionísziosz és Damarisz, akik átadják az életüket Jézusnak. Ámen.